Ússzuk meg — Never Too Late
Ússzuk meg

Never Too Late,
vagyis Sohase késő

… például … elkezdeni úszni tanulni

Egy történet

Ezekkel a szavakkal biztatlak benneteket és magamat ezzel biztattam, amikor a 49. szülinapom előtt 2 hónappal elhatároztam, hogy abban az évben, amikor 50 éves leszek meg szeretnék csinálni egy fél ironmant, amihez 1800 m úszást, 90 km bringázást, 21 km futást kell teljesíteni. Azt gondoltam, hogy ha tudnék úszni, akkor a többivel már nem lenne gond. Bringáztam már 90 km-t, nem is egyszer. Futottam már félmaratont – legalább 3-szor. Azon felbuzdulva, hogy csak gyorsan megtanulok úszni és jól végrehajtom a tervemet, elkezdtem utánajárni, milyen lehetőségeim lennének a „gyors úszni tanulás”-ra.

Azért azt nem árt tudni, hogy korábban volt két majdnem megfulladásos élményem. Először kb. 3 évesen. Ekkor a hajdúszoboszlói fürdő tanmedencéjébe sikerült a mélyebb oldalról beugrani, ahol már nem ért le a lábam. Szerencsére ezt egy felnőtt mellett tettem meg, aki kihúzott a vízből. A következő próbálkozásom során a Tisza-tóban próbáltam „elúszni” a bójáig, ott megpihenni, aztán kiúszni a partra.

Elég bátor próbálkozás volt, ugyanis a bójánál döbbentem rá, hogy az nem egy fix pont, ahol meg tudok pihenni, meg is ijedtem rendesen, de aztán életmentő segítséggel sikerült kievickélnem a partra. (Egyébként az akkori „úszástudásomat” egy általános iskolai kétszer két hetes úszótáborban szereztem, ahol nyilván csak az úszás alapjait sikerült többé-kevésbé elsajátítani, vagy, mint később kiderült, még azt sem.)

Ezek a sikertelen próbálkozások azért elég nagy nyomot hagytak bennem, annyira, hogy a Balcsiban,

„…ha már nem ért le egy picit a lábam, halálfélelmem volt.”

Hosszas keresgélés után a párom talált egy hirdetést, miszerint a bajai uszodában felnőtt kezdő úszásoktatást szervez Zsolti bácsi (Beleon Zsolt). Rögtön jelentkeztem és 2024. november 5-én neki is kezdtünk rajtam kívül még két korombeli hölggyel, a vízzel közelebbi barátságba kerülni.

Ússzuk meg — a sorozat

A történet fejezetei, sorban

  1. Az első úszó leckék

    Az úszással való szorosabb kapcsolatunk 2024. november 5-én kezdődött. Az első óra a vízben való sétálgatásból, leguggolásból állt, majd később óvatosan betettük a fejünket is, buborékoltunk, siklottunk. Már az első alkalom után gondot okozott nekem, hogy totálisan felkavarodott a gyomron a vízben, és utána napokig hányingerem volt, előfordult, hogy hánytam is. Eléggé elszomorodtam, hogy végre rászántam magam, meg van az elhatározás, találtam oktatót és erre újra akadályokba ütközők. Na de nem adom fel, elkezdtem utána olvasni, hogy vajon mi lehet a gond. Allergiás lennék a klórra? Megnéztem, hogy mennyi a normális klórtartalom, van-e ilyen allergia egyáltalán. Az értékek stimmeltek, meg amúgy is folyamatosan ellenőrzik. Ezzel nem lehet gond. Akkor valószínűleg bennem van a hiba. Gondoltam kipróbálok egy hányinger elleni szert, amit pár alkalommal kellett bevennem és jobb lett a helyzet. A gyógyszer átmenetileg segített.

  2. Hányinger úszás közben (még mindig)

    Azért még időnként előjön ez a hányingeres dolog, rájöttem, hogy az, hogy az autóba nem tudok telefonozni, olvasni, buszon a keréknél ülni, vagy hátrébb, mert ki kell látnom előre az ablakon, az a vízben is jelen van. Utazási betegségnek hívják, ami akkor jön elő, amikor nem arrafele haladsz, amerre nézel. Ez az úszásnál is előfordul, mert lefele kell nézni a mell- és gyorsúszásnál, a hátúszásnál felfele, viszont előrefele, vagy hátrafele haladunk. A mell- és gyorsúszást megoldom, nem teljesen lefele nézek, hanem kicsit előre, bár még a gyorsúszás levegővétel során történő fejforgatás érdekes lehet, de ez egyenlőre nem okoz problémát. Viszont a hátúszásnál nem igazán tudok abba az irányba nézni, amerre haladok. Az edzőim eleinte szerintem azt gondolták, hogy félek a hátúszástól. Nem félek, hisz ez mentett meg a Tisza tónál, és ha az életem múlna rajta, nyilván nem a hányinger lenne a fő szempont, de, hogy többször 25 métert ússzak így, az még nem megy.

  3. Mélyvíz

    Egyik alkalommal nagyon furcsáltuk, hogy a kis medencében nincs víz. Hogy fogunk így úszni? Szárazföldi edzés lesz? Van ilyen. Dry Swimming-nek hívják, mint azóta megtudtam. Nem erről volt szó, egészségügyi okok miatt le kellett engedni a vizet. Nem volt más, irány a nagy medence, irány a mély víz, szó szerint. Persze még mindenféle segédeszközt használtunk, például az úgynevezett hurkát, amivel igen jó barátságba kerültünk. Már akkor éreztem, hogy én inkább itt – a nagy medencében – szeretném tovább folytatni a vízzel történő barátkozásomat. Persze csakis a segédeszközök segítségével. Megtanultunk taposni, hogy ha valami gáz van, pihenni kell, akkor bármikor mély vízben is fent tudjunk maradni a vízen. Ez tök jól ment a hurkával. Igen ám, de meg kellett válnunk egymástól és így kellett megtanulni a taposást. Na itt már nagyon fontos szerepet játszott a bizalom. Az, hogy bízzak a fizikában, az edzőnkben, és magamban, vagyis, ha levegő van a tüdőmben, ha lábammal felváltva taposom a vizet, akkor fent fogok maradni. Még kb. egy év után se jön ez a bizalom automatikusan (pedig már élesben is teszteltem a Balcsiban, de ez majd egy újabb sztori lesz.), de azért egyre jobban megy.

    Elkezdtük a nagyvízben a tanmedencében már elkezdett mellúszást, szigorúan a szélső sávban, többször kikapaszkodva. A partról jöttek az utasítások, ne rúgj ki a lábaddal, húzd jobban hátra a karod, annyira azért nem kell, lefele nézz, ne előrefele, mert akkor lesüllyed a lábad. Ahogy egyre többet gyakoroltunk, egyre jobb lett, de azért folyamatosan biztattuk egymást, meg persze az edzőnktől is nagyon sok dicséretet kapunk. Az edzések végén sokszor az járt a fejemben, hogy nem unja, hogy újra és újra türelmesen, higgadtan, a feszültség legkisebb jele nélkül elmondja, egy edzésen többször alkalommal, hogy melyik részfolyamatot hogy csináljunk és ezt ugye mindhármónknak. Az edzőnk diktálta a tempót, láb, siklás, nagylevegő-kar, láb, siklás, nagylevegő-kar. Amikor a városban gyalogoltam, akkor is ez az ütem járt a fejemben, és nagyon sok videót megnéztem, arról, hogy hogy is kellene javítani a technikámon. Előfordult olyan is, amikor úgy éreztem, mintha egy halacska lennék. Csak úgy úszkáltam a vízben. Hiába voltam sokszor nagyon fáradt, akkor is vártam az „úszóedzést”. Örömmel tapasztaltam, hogy minden alkalommal volt egy ici-pici javulás az előzőhez képest.

    Decemberben 3 hétre a téli szünet idejére bezár az uszoda. A szünet előtti utolsó alkalomra az volt a feladat, hogy 4x25 métert úszunk le mellúszásban lehetőleg minimális pihenővel. Ezen az edzésen, egyedül voltam, a lányok nem jöttek. Szuper gondoltam, akkor most az edzőm minden figyelme rám irányul. Azért nagyjából sikerült teljesíteni az elvárt feladatot.

  4. Gyorsúszás

    2025. januárban elkezdtünk ismerkedni a gyorsúszással, ami egy igen titokzatos úszásnem a számomra. Hiába a sok-sok megnézett videó, az edzői utasítások, javaslatok, a szomszéd sávban úszók víz alatti titkos megfigyelése, nem akar olyan könnyen jönni a rejtelmek, úszáspraktikák felismerése. Időközben csatlakoztam a felnőtt triatlonos csapat heti egyszeri úszás edzéséhez. Így legalább már heti háromszor hallom az úszástechnika javító utasításokat, javaslatokat, remélve, hogy így jobban rögzül. Persze voltak szünetek az úszásoktatásban, tavaszi szünet, nyári szünet, amikor az uszoda zárva volt. Több alkalommal elmentünk Mohácsra és itt folytattam a gyakorlást, leginkább a mellúszásét. A gyorsúszásban még nem éreztem magam annyira biztosnak, úgyhogy azt eleinte inkább hanyagoltam. Időközben elkezdett Zsolthoz úszni járni a lányom, Eszter is. Akinek szintén volt némi félelme a mélyvízzel szemben, de Ő ezt nagyon hamar legyőzte. Nagyon jó példakép, kitartó, igyekszik a feladatokat nagyon precízen végrehajtani. Nyilván a korkülönbség is hozzájárul, valamint az, hogy az általa tartott rudasedzéseken alapvető fontosságú a feladatok pontos végrehajtása.

    Mohácson ő kezdett el először gyorsúszással úszni, gondoltam nekem is meg kellene próbálnom, legfeljebb átváltok mellúszásra. Akár 25 méteres a medence, akár 33, valamiért nem bírom végigúszni. A hossz vége előtt pár méterrel valami bekattan, megijedek, elfogy a levegő és váltanom kell, jöhet a jól megszokott biztonság, a mellúszás.

  5. Békatalp

    Nagyon sokáig a békatalp, azaz uszony volt a megmentőm. Ha ez van a lábamon sokkal gyorsabban haladok, mondjuk mintha egy motor hajtana, és így nem okoz gondot, hogy a lábunkon van a legtöbb izom, aminek a mozgatása igen sok oxigént igényel, ami még jelenleg igen fárasztó. Több triatlonos edzést is úgy sikerült átvészelnem, hogy miközben a többiek „lábtyű” nélkül én ezzel … próbáltam felvenni velük a tempót. Több kevesebb sikerrel. Azon járt az agyam, hogy ha esetleg lehetne ezeket verseny közben is használni, akkor lehet, hogy valami pár száz métert lenne esélyem leúszni. Sajnos nincs erre lehetőség. Az is megfordult a fejemben, hogy át kellene operáltatni a lábam, hogy ilyen uszonyos legyen, de végül elvetettem ezt az ötletet. Alkudoztam az edzőkkel, hogy had használhassam gyorsúszásnál. Így legalább végig tudok úszni egy hosszt. Aztán egyszer csak Zsolti bácsi azt mondta, hogy nem mehet ez így tovább, meg kell válnom az uszonytól. Nem túl vidáman fogadtam ezt a hírt, de valahogy túl kellett lépnem ezen a dolgon is. Persze jogos, ha meg szeretnék tanulni úszni és versenyezni csak enélkül lehet, akkor el kell engednem.

  6. Bója

    Az edzéseken a bójával történő gyakorlás igen fontos szerepet játszik. Mellúszásnál a lábmunka, vagy láb közé téve a kézmunka gyakorlása. Gyorsúszásnál pedig a kartempó gyakorlásánál is nagyon jó szolgálatot tett – amikor már a deszkával sikerült ezt annyira biztonságosan elsajátítani, hogy ne fulladjunk bele a vízbe. És akkor jött a gyorsúszás kartempó gyakorlás, úgy hogy a bója a lábunk között van. Ez volt az igazi megváltás. A bója egy olyan jó kis találmány, ami polifoamból készül és ha megfelelő a mérete, akkor szuper jól fenntartja a lábunkat a vízben. Ez lett az új megváltóm. Mai napig. Rájöttem, hogy sokkal kevésbé fáradok el, ha a bóját használom lábtempó helyett és csak a karommal haladok előre. Simán végig tudok úszni egy hosszt, a végén lihegés nélkül és már tudok is visszafordulni a következő hosszra. Tudom, hogy ez sem a végleges megoldás, egyszer csak meg kell tanulnom a megfelelő ütemű lábtempót, de … addig is .. amikor csak lehet becsempészem a lábam közé. Egyre ritkábban lehet. A triatlonos edzésen nincs arra idő, hogy nyavalyogjak, ott menni kell. Csinálni kell egyik hosszt a másik után. Deszkás gyakorlás, kéztempó, lábtempó, majd bójával, bója nélkül, aztán úszás. Gyorsúszás oda, vissza mellúszás, 8 – szor. Nem megoldás a bója, mert ugye visszafele már mellúszással kell jönni. Úgyhogy csinálom a feladatot, ahogy tudom. Ha már nagyon nem bírom, átváltok mellúszásra. Aztán újrakezdem a következő kört. Azt mondogatom magamnak, hogy ha kitartóan csinálom, akkor egyszer majd biztosan menni fog. Már pedig szerintem elég kitartóan csinálom. Járok edzésekre. Az egy év alatt a Zsolti bácsi edzéseiből szerintem maximum 2-t hagytam ki és a triatlonosokból a szabadvizeseket. De ez egy külön sztori.

  7. Valami kezdődik

    Azt hiszem, hogy a múlt héten kezdődött. Voltunk Mohácson úszni. Persze megint jött a szokásos, … miért nem bírok végigúszni gyorsúszással egy egész hosszt. (Hogy lesz így triatlon ☹) Gondoltam kiderítem a titkot. Eszter ott úszott mellettem és „simán” végigúszott egy hosszt gyorsúszással, majd vissza mellúszás, aztán újra gyors. Megpróbáltam én is, de nagyon hamar kipurcantam. Ilyenkor nyilván (vagyis, mint kiderült, csak nekem egyértelmű ez), szokásom szerint átváltottam mellúszásra és úgy úsztam végig egy hosszt, … meg a következőt és az utána következőt. Áhhh, nekem ez túl fárasztó. Oldalra néztem és láttam, hogy Peti is szeli a hosszokat, gyors, mell, gyors, mell. Haza fele úton gondoltam rákérdezek. Ők hogy bírják végigúszni a hosszt. Eszter megadta a választ: „Nincs más opció. Az fel sem merül, hogy ne ússzam végig.” Azóta így próbálkozok. 😊

    Pénteken, amikor Ádám szólt, hogy ha gondolom, akkor pihenhetek, amíg a többiek leússzák az 50 métert. Mire én … épp most kezdett jó lenni. És tényleg. Mondjuk a következőnél már éreztem, hogy kezdek fáradni, de folytattam, mert … „Nincs más opció.” És valóban, ez a hozzáállás segített, átlendített azon a láthatatlan falon, ami valószínűleg csak a fejemben volt. Már sikerül végigúsznom a 25 méteres medencét. Volt, hogy fordulás után szintén gyorsúszással folytattam és sikerült 1,5, sőt 2 hosszt is leúsznom.

  8. Sokkal többre vagy képes, mint amit gondolsz

    Tegnap, vagyis kedden Zsolttal volt edzésünk. Bemelegítés és a szokásos „iskolázás” után a feladat 10x50 méter gyorsúszás. Minden 50 méter után lehetett pihenni 35 másodpercet. Gondoltam csak félreértettem, 10 hosszt mondott (ami 10x25m). De nem. Elsőre azt gondoltam, hogy ezt tuti nem tudom végigcsinálni. Annyi segítség volt, hogy békatalpat lehetett használni. Sikerült, végigcsináltam. Nem gondoltam volna.

  9. Úszás áttörés

    Rájöttem valamire. Az, hogy edzés után eredményesnek érzem-e az edzést, az csak egy érzés, amit nagyon sok minden befolyásol. Pl. az hogy mennyire vagyok fáradt, ettem-e eleget, és … hogy milyen feladatokat kapok, azokat mennyire sikerül pontosan kiviteleznem.

    Valamint, ha úgy érezzük, hogy megrekedünk a fejlődésben nem szabad elkeseredni. Továbbra is ki kell tartani és folytatni a munkát. Folytatni kell, mert lehet hogy egy nagyobb mértékű fejlődés fogja követni ezt az „átmeneti megtorpanást” követni. Azt hiszem, hogy nálam is ez történt, ugyanis tegnap voltunk Mohácson és úsztam 2000 métert. Ennek a 2000 méternek a kb. 90%-át gyorsúszással. Igaz, hogy bója volt a lábam között, de a karmunkára akartam koncentrálni.

    Az egész úgy kezdődött, hogy Ádám pénteken a triatlonos úszásedzésen nagyon sokszor elmondta, hogy ne emeljem ki a fejem levegővétel közben. Próbáltam én, de valószínűleg nem sikerült. Ezt abból gondolom, hogy kitalálta, hogy levideózza az úszásunkat. Összehasonlítottuk az Eszterével, és akkor láttam, hogy az én kar előrenyújtásom, az kb. a nulla centiméterrel konvergál a többiekéhez képest. Egész hétvégén folyamatosan azon járt az agyam, hogy lehetne javítani. Van két triatlonos könyvem, gondoltam megnézem az elméletet. Hát … annyit értettem az írott formából, mint a tyúk az ABC-ből. Ádám átküldte a videót, elkezdtem elemezni, illetve más úszástudók videóival összehasonlítani. Majd a szárazon, az ágy szélén kezdtem el gyakorolni a kartempót és a lábtempót is. Ezt követően mentünk tegnap Mohácsra. 200 méter mellúszás bemelegítést követően úsztam egy hossz mell kart, a bójával a lábaim között, majd vissza gyorsúszást lábtempó nélkül. Ezt megcsináltam kétszer, ezután már csak gyors kartempóval úsztam, néha 1-1 hossz mellúszással, amit most sokkal fárasztóbbnak találtam, mint a gyorsúszást. Úgyhogy pár másodperc pihenő után, újra gyorsúszással úsztam tovább. Így úsztam le 1 óra 15 perc alatt 2000 métert. Nagyon boldog voltam, hogy végre látszik valami fejlődés, úgyhogy meg is jutalmaztam magam egy gesztenyepürével. 😊 Kis pihenő, szaunázás, hideg vizes merülés után még úsztam 400 métert, csak hogy bebizonyítsam magamnak, hogy nem álmodom.

  10. Változás

    Átvette az „állam” a bajai uszodát. Úgy alakították a szabályokat, hogy Zsolt bácsinak már nem éri meg úszásórákat tartani. Sőt nincs egyedül ezzel, más is volt így ezzel. Szomorúan vettük tudomásul, hogy 2026. februártól már nem lesz edzésünk kedden és csütörtökön. Így marad a heti kettő triatlonos úszóedzés. Eleinte elég szomorú voltam, de abból a szempontból jó volt, hogy így alakult a helyzet, hogy a szerda és a péntek reggeli edzésekre nem mentem olyan fáradtan. Szerintem ez a változás pozitív hatással volt a fejlődésemre.

Sohase késő elkezdeni. Ússzuk meg — együtt.