Külső és belső motiváló erők is segítenek abban, hogy haladj az elérni kívánt célod/céljaid felé.
Nekem nagy erőt adnak a családtagjaim. Szinte kivétel nélkül mindegyikőjük életében van vagy volt valami, amiből erőt tudok meríteni. A szüleim, testvéreim, akik hosszabb, vagy rövidebb csatát vívtak a halálos kórral a daganattal. Hihetetlen volt látni azt a zokszó, panasz nélkül viselt küzdelmet, amit végig csináltak. Többször is előfordult, hogy futás közben rájuk, leginkább a közel 5 évet küzdő, 2024. december 20-án elhunyt nővéremre gondoltam. Ha ő ezt így végigcsinálta, akkor nekem is bírnom kell. Szintén egy nagyon régen tartó küzdelem a Mercié, aki különböző autoimmun betegségekkel küzd, könnyebb és nehezebb időszakokkal. Igen, hát ő úgy van elmentve a telefonomba, hogy Merci a hős. Tudom, hogy mindenkinek meg van a maga keresztje, de szomorú belegondolni, hogy vannak olyanok, akik sokkal nagyobb terheket kapnak, mint mások, de ettől függetlenül mennek tovább, folyamatosan tesznek a céljaik megvalósításáért. Na és ott van, a koraszülött, 1080 grammal és 35 cm-el született Benji, aki már 30 éves. Az ő picikori csatája is igen inspiráló a számomra. Egyébként az október 16-i születését követően, több mint 2 hónap után pont ezen a napon, amikor írtam a posztot, december 22-én jöhetett ki a kórházból, amikor is elérte a 2200 grammot. 😊
Nemcsak a hősként viselt betegségek adnak erőt a célok elérésében. Szintén nagyon motiválóak és nagyon sok erőt adnak a közvetlen környezetemben élő sportolók is. Ahogy az Úszásos posztokban írtam, sok erőt ad Eszter kitartása, hogy nincs olyan opció, hogy ne ússza végig a hosszt.
Molnár Peti a párom, aki 2025. márciusban kezdett el futni egy 20 kg-os fogyás után, áprilisban már félmaratont futott, augusztusban a maga sajátos módján („hasúszás”) átúszta a Balatont, csinált több fél Ironmant, augusztusban már Ironmant, és szeptemberben is. Több futóversenyen is részt vett szép eredménnyel és a következő évekre is nagyon inspiráló tervei vannak.
Szintén óriási motiváció a párom öccse, Isti, aki szintén egy nagyobb fogyás után kezdett triatlonozni, futni ultra távokon, akár trail-en is és persze neki is óriási tervei vannak az elkövetkező időszakra.
Voltunk egy futóversenyen amit a Suhanj Alapítvány szervezett. A Suhanjról azt kell tudni, hogy nagyon sokat tesznek azért, hogy a fogyatékkal élők sportolását is elősegítsék. A verseny során Peti a 100 km-es futáson vett részt, igazából nemcsak részt vett, hanem meg is nyerte. A futóverseny után volt a mozgáskorlátozottak versenye, ahol Bognár Krisztián is részt vett, aki hozzánk – a bringaboltba – hordja szervízbe a handbike-ját és ő is több triatlon versenyen is részt vett már. Volt ott azon a versenyen még valaki, aki azt hiszem mindannyiónknak példaképül szolgálhat. Ő nem handbike-kal, hanem kerekesszékkel volt. Andris, aki csak rótta a köröket a pályán, körbe-körbe rendületlenül, folyamatosan mosolyogva. Sokan már feladtuk volna, hogy úgyis én vagyok az utolsó, feladom, nem fejezem be. Bármelyik körben kiszállhatott volna. De ő nem adta fel. Végigcsinálta.
Egyébként szerintem, ha jól megnézzük, mindenki életében lehet találni valami inspirálót, valamit, ami megmozgat és előrébb visz az életben, a céljaid elérésében. Nézz körül, neked is biztosan vannak olyanok, akik motiválóak a számodra.
Vagy …. például egy facebook bejegyzés:
Egy facebook bejegyzés
„Edző… Azt hiszem, abba akarom hagyni.”
„Rendben. Beszéljünk arról, hogy miért.”
„Fáradt vagyok. Kora reggelek, a fájdalom, a nyomás… néha felébredek és azon tűnődöm, hogy miért is csinálom ezt.”
„Ez nem feladás. Ez emberi viselkedés. A kétely akkor jelenik meg, amikor közel vagy valamihez, ami számít.”
„De… nem vagyok biztos benne, hogy elég jó vagyok. Mindenki más erősebbnek, gyorsabbnak, boldogabbnak tűnik.”
„Az összehasonlítás hazugság. Látod a felszínüket, soha nem a küzdelmüket. Nem kell jobbnak lenned náluk. Légy jobb, mint tegnap.”
„És ha soha nem nyerek? Mi van, ha mindent beleadok, és akkor is elmaradok?”
„Akkor olyasmit nyersz, amit a legtöbben soha nem – az igazságot. Azt, amit csak akkor találsz meg, ha mindent beleadtál valami nagyobbnak, mint a kényelem.”
„Szóval… Folytassam?”
„Már tudod a választ. Nem ezt a beszélgetést folytatnád, ha tényleg abba akarnád hagyni. Csak egy emlékeztetőre van szükséged, hogy megéri.”
„Fáj, edző. Vannak napok, amikor nagyon fáj.”
„Jó. Ez azt jelenti, hogy törődsz vele. Semmi, ami érdemes, nem jön fájdalom nélkül. Most lélegezz. Eddig minden nehéz napot túléltél. Ne add fel az áttörés előtt.”